rezonancia
rezonancia [ë] főnév ..iát, ..iája
1. (fizika, zene) Az a jelenség, ill. vmely testnek az a képessége, hogy vmely hangforrással együtt rezegve hangot ad. Egymással rezonanciában vannak: rezgésszámuk megegyezik. A rezonancia erősítheti, teltebbé és hosszabban hangzóvá teheti a hangot.
2. (villamosság, rádiótechnika) Az a jelenség, hogy egy elektromos rezgőkör egy azonos számmal rezgő másiknak a hatására rezgésbe jön. A rezgőkörök rezonanciában vannak.
rezonanciás; rezonanciájú.
