robog
robog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. <Főleg kerekes, nehezebb jármű> gyorsan egymást követő tompa, ütemes robajjal, sebesen gördül. Teljes gőzzel robog a teherautó, a vonat. A hintó az úton robog. Feje fölött szürke vasállványokon robogtak a villamosok. (Karinthy Frigyes) A vonat robogott, a szél becsapta a füstöt. (Babits Mihály)
2. <Személy> gyorsan haladó járművel, ill. hátaslóval vhová siet. Autón oda robogott. A mentők a helyszínre robogtak. Az úrvezető hatvan kilométeres sebességgel robogott egy mellékutcán. (Kosztolányi Dezső) || a. (bizalmas, tréfás) <Személy> súlyos léptekkel, nagy zajjal, sietve halad; szalad. Hova robogsz? Egyszer csak megmozdul: siető lépésekkel robog a pipatóriumához. (Gárdonyi Géza)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Mély tompa, ismétlődő hangot ad v. ilyen hangon szól; zúg, dübörög. Az seregek fölött magas por kavarog, Alattok rettenetességgel föld robog. (Zrínyi Miklós) Harsogott a beszéd s … éljen roboga. (Kölcsey Ferenc) Kinn álltam a ligeti tónál … A korzós úti fordulónál Fínom kocsizaj robogott. (Tóth Árpád)
Igekötős igék: átrobog; berobog; elrobog; felrobog; hazarobog; iderobog; keresztülrobog; kirobog; lerobog; odarobog; tovarobog; továbbrobog; végigrobog; visszarobog.
robogás; robogott.
