romantikus
romantikus melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (irodalomtudomány, művészettörténet) A romantika (1) irányzatához tartozó, azt követő. Romantikus költő; romantikus regény. Csongor és Tünde a legszebb magyar romantikus darab. A romantikus iskola … új, éltető inspirációt adott az ingadozó szellemeknek. (Ambrus Zoltán) A romantikus iskola nagy költője [= Vörösmarty] ebben az időpontban oly rokon a klasszikusokkal, amilyen egyetlen más magyar költő sem volt soha. (Babits Mihály)
2. (irodalomtudomány, művészettörténet) Kalandos (szerelmi) tárgyú, érdekes, változatos történet, ill. ennek irodalmi feldolgozása). Romantikus eposz, film, mese, regény.
3. (választékos) Nagy célokért, nemes eszmé(nye)kért lelkesedő, rendkívüli, kalandos vállalkozásokra hajlamos, nagy érzések iránt fogékony <ember>. Romantikus egyéniség, lélek; romantikus lázadó. Javíthatatlan romantikus maradtam. (Kosztolányi Dezső) Édesanyám romantikus ember volt, a szó legismertebb s legszélsőségesebb értelmében. (Móricz Zsigmond) || a. Nem mindennapi; rendkívüli(ségével meglepő); titokzatosságával, szokatlanságával, fordulatosságával meghökkentő és megdöbbentő, ill. hangulatos szépségével, bájával, változatosságával lenyűgöző. Romantikus kaland, szerelem, találkozás, utazás; romantikus táj, vidék. Első feleségemet … romantikusan szöktettem meg a férjétől. (Karinthy Frigyes) Ennek az éjszakának különös és romantikus eseményei voltak. (Babits Mihály)
4. (választékos, néha kissé rosszalló) A valósággal kevéssé számoló, attól elszakadt; regényes (1a), érzelmes, ábrándos. Romantikus ábránd, hajlam, szerelem.
II. főnév -t, -ok, -a (irodalomtudomány, művészettörténet) Romantikus (1) író, költő, művész. A nagy német romantikusok; a magyar romantikusok. Azok, akiket talán másodlagos romantikusoknak lehetne nevezni, … elejtették … a halálos szenvedélyek kultuszát, ellenben rendre megőrizték a romantikusok külsőségeit. (Ambrus Zoltán)
romantikusság.
