sokaság
sokaság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. Egy helyre alkalmilag összesereglett sok ember; tömeg. Ő az! e szív választotta, A legédesb lány, Aki ott a sokaságban Áll zöld part fokán. (Vörösmarty Mihály) Tarka sokaság nyüzsgött a ragyogó simára csiszolt úton. (Karinthy Frigyes)
2. (régies, irodalmi nyelvben, rosszalló) Szervezetlen tömeg. Nemzet és sokaság egymástól különböznek. (Kölcsey Ferenc) A sokaság hálátlan. (Petőfi Sándor)
3. Vmiknek a sokasága: az a tény, hogy vmiből sok van. Az érvek sokasága nem pótolja igazságukat. || a. <A „sok” számjelző nyomatékosító körülírására:> vkiknek, vmiknek a sokasága: nagy száma, nagy mennyisége. Dobó felhágott a bástyára. Látta a török vértesek sokaságát a kapu körül. (Gárdonyi Géza)
sokaságú.
