szintolyan
szintolyan [t-o] névmás és határozószó, mutató szintoly (kissé régies, választékos)
I. névmás (melléknévi) (szintoly alakban csak jelzőként) A más szóban forgó távolabb levő v. a mellékmondatban közelebbről megjelölt személlyel, dologgal egészen, pontosan egyező v. hozzá nagyon hasonló; ugyanolyan. Meglehet, hogy szintolyan szükséged van a pénzre, mint magamnak. (Petőfi Sándor)
II. határozószó (melléknév, határozószó v. határozatlan sz előtt) <Az ismert v. a szóban forgó v. a mellékmondatban közelebbről megjelölt személy, tárgy, dolog tulajdonságához, vmely cselekvés, történés módjához viszonyítva:> akkora mértékben, fokban; ugyanakkora mértékben, fokban. Az életvidám Bogdán Lajos… szintoly sokat tapasztalt utazásaiban, mint Zrínyi. (Jókai Mór)
