szóbeliség
szóbeliség [e] főnév -et, -e [ë, e] (jogtudomány, hivatalos)
Élőszóval történő bírósági v. más hivatalos eljárás, tárgyalás, ügyintézés. A szóbeliség biztosítja az eljárás közvetlenségét. Egyik megye, mert meggyőződött a … szóbeliség hasznairól, elhatározta a nyilvános és szóbeli eljárást. (Kemény Zsigmond) [A törvénykezésben] itt majdnem a tiszta szóbeliség uralkodik. (Tolnai Lajos)
