szóbelizik
szóbelizik [e] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e ë]; -nék, -nél, -ne; -zen [e, ë] (iskolai, bizalmas)
<Vmely tananyagból> szóbeli vizsgát tesz. Magyarból szóbelizik. A tanfolyam végén sikeresen szóbelizett. Történelemből az érettségin nem kell írásbelizni, csak szóbelizni.
szóbelizés; szóbeliző; szóbeliztet.
