szárnyal
szárnyal ige -t, -jon
1. tárgyatlan (irodalmi nyelvben) Szárnya mozgatásával száll; repül. Magasba szárnyal. Ha sas vagyok… Fenn szárnyalok, Fenn mint az ég. (Vörösmarty Mihály) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) szárnyal a hír: gyorsan terjed a h. A vidéken különböző hírek szárnyaltak. (Eötvös József)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Hang, dal(lam)> könnyedén, erőfeszítés nélkül, tisztán zeng. Anyám dalolt…: oly üdén | szárnyalt a hangja, s oly szomorú fény | ragyogta be, hogy szívem reszketett. (Szabó Lőrinc)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Lélek, gondolat> nagy lendülettel a megszokott és a közönséges fölé emelkedik. A lányka lelke messze szárnyalt a jövőben. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Szellemi termék, kül. költemény, zenemű> magával ragadó lendülettel magasztos érzéseket, gondolatokat fejez ki. Ébred a dal s égig szárnyal. (Tompa Mihály)
4. tárgyas (vadászat) <Repülő vadat> szárnyaz.
Igekötős igék: elszárnyal; felszárnyal; túlszárnyal.
szárnyalás.
