szemetel [1]
szemetel [1] [e-e-e v. e-e-ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (-t ragos mértékhatározóval is)
1. Úgy végez vmit, hogy munkája nyomán szemét keletkezik, ill. szemetet gondatlanul eldobál. Mit szemetelsz itt? Sokat szemetel. Ne szemetelj (az utcán)! Elfog az aggodalom, vajon illik-e az utcaseprő előtt szemetelni. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka, bizalmas) <Nagyvárosban> háztartási szemetet összegyűjt, és a szemetesnek átad. A segédházfelügyelő felesége szemetelt.
Igekötős igék: beszemetel; ideszemetel; odaszemetel; összeszemetel; rászemetel; teleszemetel; végigszemetel.
szemetelés; szemetelő.
