szentségtörés
szentségtörés főnév
1. (vallásügy) <Kül. katolikus szóhasználatban:> az a magatartás, megnyilatkozás, cselekedet, amellyel vki vmely vallási közösség felfogása szerint szentnek tekintett, tisztelt tárgyat, helyiséget, szöveget, szertartást v. felszentelt személyt megsért, megcsúfol, meggyaláz. A templomrablók szentségtörést követtek el.
2. (gyak. tagadó mondatban) (átvitt értelemben, túlzó) Vmely nagy tiszteletben, kegyeletben tartott dolog, eszme durva megsértése. Szentségtörésnek tart, tekint vmit. Tudom én azt, hogy elkésni a válasszal még nem szentségtörés. (Tompa Mihály) || a. (átvitt értelemben, ritka) Szokatlanul merész próbálkozás, újítás, a hagyománnyal való szakítás. Ha egy lány falun egyedül ment mulatságba az régente szentségtörésnek számított. Hah szentségtörése a szentségtörésnek! | A táblabírák is oda esküvének | Od’ ahhoz az isten nélkül való néphez, Amely újítást, mely haladást visz véghez. (Petőfi Sándor)
szentségtörési.
