széttár
széttár tárgyas ige
1. <Páros testrész> kétfelé egészen kifeszít. Széttárja karját, lábát, szárnyát. Reszketve tárta szét karjait, hogy leányát keblére ölelje. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Az éj széttárja holló szárnyait. (Madách Imre)
2. <Ablakot, ajtót, kaput> egészen kinyit, kitár. Széttárta az ablakot, hogy beáradjon a friss levegő.
3. Kiterjeszt, kiterít vmit. Széttárva a kezében tartott pecsétes pergament, elkezdi olvasni. (Jókai Mór)
széttárás; széttáró; széttárt.
