szóbeszéd
szóbeszéd főnév
1. Komoly alap nélküli, üres híresztelés; pletyka, mendemonda. Haszontalan, puszta, üres szóbeszéd; szóbeszéd tárgya vki, vmi. Ez csak (olyan, amolyan) szóbeszéd. Csak szóbeszédből v. szóbeszéd alapján hallotta, értesült róla. Megelégelte a sok szóbeszédet. Ne adj minden szóbeszédre! Szóbeszédnek tere tág; A gróf elment; – nem is látja Többé semmi társaság. (Arany János) A szóbeszéd azt mondja, hogy ha a gyerekük haldoklik, nem hívnak orvost, de ha a disznajuk beteg, szaladnak az állatorvosért. (Nagy Lajos)
2. (népies, régies) Beszélgetés, megbeszélés, társalgás. Sok szóbeszéd esik vmiről; szóbeszédbe áll, elegyedik vkivel. A sok szóbeszéd között majd el is felejtkezem az öreganyátokról. (Csokonai Vitéz Mihály) Hogy tompítsa a szóbeszéd élét, egy pohár borral kínálta meg a csendőrt. (Justh Zsigmond) || a. (rosszalló) Felesleges beszéd, szószaporítás. Kár a sok szóért, szóbeszédért. Nem lévén kenyere a sok szóbeszéd, … bezárkódott [= bezárkózott] az irodába. (Petelei István) Jelenéseit én hallgatom, Szóbeszédjét sok henye főnek, De már tudom, hogy kiről van szó: Nagy jöttéről és ittlétéről Az én szent kerítőmnek. (Ady Endre) Az ügy tárgyalása … rendkívül sok szóbeszéddel történt. (Móricz Zsigmond)
