tárt
tárt melléknév -an
1. Sarkig kinyitott, egészen nyitva hagyott <ajtó, kapu stb.> Tárt ablak; (átvitt értelemben) tárt ajtóval fogad vkit: nagyon szívesen lát magánál vkit; (átvitt értelemben) Tárt ajtót nyit vminek: bő v. nagy lehetőséget ad vminek: tárt kapukat ← dönget. Gyulai… enthusiasmusa [= lelkesedése] megszégyenít, s tárt ajtót nyit a rágalomnak. (Arany János) || a. (választékos) Nyitott, nyílt. Lépni mély, tárt sírokon által Komor pappal, néma szolgákkal. (Ady Endre) Nézem a homorú völgyet, A tárt ölű lapályt: Nagy, ősi fenyőfa-teknő, Mit vén idők véseje vájt. (Tóth Árpád)
2. Kiterjesztett, szétterjesztett <kar>. Tárt karral sietett eléje; tárt karokkal fogad v. vár vkit: (átvitt értelemben is) (szemmel láthatóan) nagyon szívesen f. v. v. vkit. Minden művelt kör tárt karral fogad. (Szigligeti Ede)
