terjeget
terjeget [e-ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë] ..essen [e-ë] (népies)
1. tárgyas (Ki)tereget, szétbont vmit. Terjegeti a lepedőt. Terjegette előttem a százforintosokat. Terjegeti magát (, mint a páva): <nő> illegeti, kelleti, mórikálja magát. || a. tárgyas Terjegeti a karját, a kezét: érzelmi felindultságában, hevében egymás után többször kitárja. Az egyik asszony ég felé terjegette a két kezét, és jajgatása átszállott a mezőn. (Gárdonyi Géza) Laci terjegeti nagy széles mozdulatokkal… öblös kezeit. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyatlan Gesztikulál. Mikor beszélt, terjegetett is hozzá a kezével, mint a papok.
Igekötős igék: kiterjeget; szétterjeget.
terjegetés; terjegető.
