terjeng
terjeng [e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]; -eni [e] (-ni) (rendsz. 3. személyben) (választékos)
1. <Szag, gőz, füst, illat> lebegve ide-oda áramlik a levegőben, árad, tele van vele a levegő. A friss kenyér illata terjeng a levegőben. Naftalinszag terjeng a szobában. Valami sajátságos édes illat terjengett a „kancelláriában”. (Mikszáth Kálmán) A hűs szobában… a feketekávé finom… gőze terjengett ebéd után. (Babits Mihály)
2. (régies) Lassan, fokozatosan, terjed, terjedni kezd, terjedez. (1). Rögtön érze meleget terjengeni testében. (Kemény Zsigmond) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Szétterült, szétáradt, szétterjedt állapotban van. A pázsit ritkul, egész puszta foltok terjengenek. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elterjeng; széjjelterjeng; szétterjeng.
terjengés; terjengő.
