töret [1]
töret [1] [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], …essen [e-ë]
1. Megparancsolja, elrendeli, hogy vmit törjenek. Ablakot, ajtót, rést, diót, falat, nyílást, rést, utat töret. Törette, szántatta az elparlagult [= parlagon maradt] földeket. (Jókai Mór) Ezt a tisztást… én törettem az erdőben. (Justh Zsigmond)
2. (elavult) Elrendeli, hogy vmely falat v. várat ágyúval v. faltörő kossal romboljanak.
Igekötős igék: áttöret; betöret; beletöret; eltöret; feltöret; kitöret; letöret; megtöret; összetöret; széjjeltöret; széttöret.
töretés; töretett; törető.
