töret [2]
töret [2] [e] főnév -et [ë], -e [e] v. -je [e]
1. (malomipar) A búza őrlésekor kapott termék, mely darabosabb és durvább a daránál. Az őrleményt sziták segítségével különféle finomságú töretekre, darákra osztályozzák.
2. (kohászat) Törési felület. Az öntöttvasból készült öntvények törete szürke.
Szóösszetétel(ek): töretliszt.
töretű.
