törhetetlen
törhetetlen [e-e-e] melléknév és határozószó, (régies, irodalmi nyelvben) törhetlen
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan, amit nem lehet könnyen eltörni. Törhetetlen edény, pohár. Az a szegény góbé, aki azt a törhetlen üveget csinálja, ajánlotta fel nekem… találmányát. (Jókai Mór)
2. (katonaság, régies) Minden ostromot, támadást kiálló, bevehetetlen. Bosszúból megnyitá éjjel a rábízott várkaput… Így jutott a keresztes hadak kezébe törhetlen fellegvárával… a győzhetetlen Antiochia. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, választékos) Felfogásában, nézeteiben, cselekedeteiben megingathatatlan, szilárd <személy>; mindig és mindenben állhatatos. A szabadság törhetetlen híve; törhetetlenül ragaszkodik vmihez. Óriási fájdalmában is Oly törhetetlen most, mint valaha. (Vörösmarty Mihály) Lestük a percet, hogy… a nemzet szabadságának törhetlen bajnokát… körünkben láthassuk. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben, választékos) Ilyen személyre valló, tőle származó, hozzá tartozó; megingathatatlan szilárdságot mutató. Törhetetlen akarat, dac, hit. Rettenetes Viddin… | Törhetlen bátorságú s erejével ijesztő. (Vörösmarty Mihály) Törhetlen lelkével tud tűrni, remélni. (Sárosy Gyula)
II. határozószó (ritka, régies) Törhetetlen (3) módon. Törhetetlen a hű Bátor él. (Vörösmarty Mihály)
törhetetlenség.
