töretlen
töretlen [e-e] melléknév és határozószó
I. melléknév -ül
1. Olyan, ami egészben, épségben van, ami nincs megtörve, széttörve, összetörve. Töretlen ablak, bors, cukor, dió, porcelán, só. Ment is volna, nem is; gyakran visszanézett, Végre a töretlen nád közt elenyészett. (Arany János) Vége: gátverseny volt… S töretlen nyakkal másztam ki belőle. (Ady Endre) || a. Olyan <kender, len>, amely még nincs megtilolva. A kender még töretlen. || b. Durva, nem jól puhított <bőr>. Csizmája töretlen borjúbőr volt. (Jókai Mór) || c. Olyan <tengeri>, amely száráról még nincs letörve. Töretlen csövek, kukorica. || d. Olyan <földterület>, amelyről a kukorica még nincsen letörve. Még tíz hold töretlen.
2. Olyan <hely>, amelyen még nem sokan jártak v. amelyet még nem műveltek. Töretlen föld, síterep, talaj; töretlen út: a) olyan út, amelyen még csak kevesen jártak, s ezért nehéz rajta haladni; b) (átvitt értelemben) olyan út, eljárás, olyan módszer, mód, amelyet még csak kevesen próbáltak ki, s ezért követése sok nehézséggel jár. Töretlen lévén az út, menésem lassan folyt. (Kazinczy Ferenc) || a. (átvitt értelemben) Az írónak kell… magának… haladni töretlen ösvényén. (Vörösmarty Mihály) Az országos nagy szükség… késztette, hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy cél felé. (Kossuth Lajos)
3. (elavult) Felbontatlan, zárt <postai küldemény>. A szultán legfélelmesebb ellenségétől: említé hivatalos, hideg hangon Döme diák átnyújtván a fejedelemnek a töretlen levelet. (Kemény Zsigmond)
4. (átvitt értelemben) Olyan <erő, magatartás, tulajdonság>, amelyet nem tört meg semmi; meg nem tört. Töretlen akarat, erély, erő, hűség. Kedélye töretlen maradt. A töretlen szellemű öregnek utolsó szerencséje az volt, hogy éppen a kellő időben jött érte a halál. (Péterfy Jenő) A csöndesség töretlen, s a homály nem ad jelet. (Babits Mihály–Poe-fordítás)
II. határozószó (régies, irodalmi nyelvben) Töretlenül. Töretlen halad előre pályája. Jaj, én boldogtalan! jaj a lenem! Ott hagyám, töretlen! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
töretlenség.
