tartalék
tartalék főnév -ot, -a v. -ja
1. Későbbi felhasználás végett megtakarított, félretett v. felhalmozott pénz v. más anyagi eszköz. Állami, állandó, belső gazdasági, rejtett, titkos tartalékok; tartalékokat felhasznál, felkutat, gyűjt; kimeríti a tartalékokat; tartalékul félretesz vmit; tartalékul szolgál. || a. jelzői használat(ban) Tartalék anyag; tartalék gép.
2. (katonaság) Harcba nem vetett, a döntés céljából visszatartott erők és harci eszközök összessége. Bevetette a tartalékokat. A seregnél van előcsapat, derékhad és utócsapat. Vannak csatározók; van tartalék. (Kemény Zsigmond) || a. jelzői használat(ban) Tartalék hadsereg. Két tartalék lovasezred rohanjon előre. (Jókai Mór) || b. (sport) Játékos v. játékosok összessége, akik akkor kerülnek a csapatba, ha abban vki megsérült v. egyéb okból nem játszhatik. Tartalék áll be. A csapat gyengébb játékát az mentheti, hogy öt tartalékkal játszott.
3. <Csak néhány állandósult szókapcsolatban>. Az az állapot v. helyzet, amelyben vki v. vmi szükség esetén bármikor felhasználható, amelyben vki v. vmi későbbi felhasználásra vár. Tartalékba kerül, tesz; tartalékba → vonul; tartalékban van; van tartalékban egy embere, egy kis lisztje, egy kis pénze, egy másik terve.
4. (ritka, régies) Fenntartás, tartózkodás. Nem csalta-e meg e hölgyet, ki szívét tartalék nélkül neki adta…? (Eötvös József)
5. (átvitt értelemben, ritka, régies) Erkölcsi kötelék. Nekem áldott az a bölcső, Mely magyarrá ringatott; Onnan kezdve, ezer szállal Köt hazámhoz tartalék. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): aranytartalék; erőtartalék; munkaerőtartalék.
