térdepel
térdepel [e-ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (kissé népies)
Térdel (1), rendsz. vhol v. vhova. A gyerek a szőnyegen térdepel, úgy játszik. Buzgón imádkozva térdepelt magában. (Arany János) Tagadni multat, mellett verve, Megbabonázva, térdepelve. (Ady Endre) Imrussal megtörtént, hogy étlen s álmatlan térdepelve a sűrű tömjénfüstben…, szédülten esett a hideg kőre. (Babits Mihály) || a. <Rendsz. gyermek> büntetésből térdel. Térdepelj a sarokba! Hogy ébren légy, borsón fogsz térdepelni. (Madách Imre) Klári… is térdepelt kukoricán, mikor egyszer szurkot tapasztott a Marika húga varkocsa alá. (Kaffka Margit)
Igekötős igék: beletérdepel; feltérdepel; kitérdepel; letérdepel; odatérdepel; rátérdepel; visszatérdepel.
térdepelés v. térdeplés; térdepelget; térdeplő.
