termetes
termetes [e-e-ë] melléknév -ebb [e]
Nagy termetű, jól megtermett <személy, testalkat>. Termetes asszonyság, leány, legény, katona. Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon… | Toldi Miklós képe ugy lobog fel nékem… Rémlik, mintha látnám termetes növését. (Arany János) A török szultán küldötte… fehér selyembe öltözött termetes ember. (Gárdonyi Géza) [A juhász] jó termetes pásztorember volt. (Móricz Zsigmond) || a. (irodalmi nyelvben) Hatalmas, nagyméretű <tárgy>. Fenn mozsarak zúgtak s tomboló vitézek Termetes kupákkal leköszöngetének. (Arany János) Következik egy másik termetes épület… (Jókai Mór)
termetesség.
