termetű
termetű [e-e] melléknév (csak jelzővel)
1. (főnévi jelzővel) Olyan, amilyen termete a jelzővel megnevezett személynek v. más élőlénynek van. Dalia termetű; → dragonyos termetű; gazella termetű leány; nádszál termetű nő. Egy atléta termetű, borotvált arcú fiatalember lépett be az ebédlőbe. (Krúdy Gyula)
2. (melléknévi jelzővel) Olyan <személy v. (ritka) más élőlény>, akinek v. amelynek a jelzővel ill. a jelzői mellékmondattal meghatározott termete, testalkata van. Alacsony, daliás, deli, karcsú, királyi, magas, sudár v. sugár, zömök termetű. Clareton kisasszony halálosan beleszeretett [Buttlerba], amit a szilfid termetű bájos szirén egy második találkozásnál szemérmetesen be is vallott neki. (Mikszáth Kálmán) Az oltárképein…: minden szent… hibátlan termetű. (Gárdonyi Géza)
