tetovál
tetovál [ë v. e] ige -t, -jon
tárgyas Vmit tetovál vhova: vmely ábrát, írást úgy rögzít vmely testrészen, hogy a bőrbe apró lyukakat szúr, és ezekbe festékanyagot juttat. Karjára horgonyt, szívet tetováltak. A fasiszták a koncentrációs táborok foglyainak az alkarjára számot tetováltak. || a. tárgyas <Vkit v. vmely testrészt> ily módon ábrával v. ábrákkal lát el. Vkinek a hátát, karját, mellét tetoválja. A hajón ő tetovált több matrózt. || b. (tárgy nélkül) Jól tud tetoválni; művésziesen tetovál.
Igekötős igék: beletetovál; kitetovál; megtetovál.
tetoválás; tetováló; tetovált; tetováltat.
