téveszt
téveszt [e] tárgyas ige -ett, ..esszen [ë, e-ë]; -eni [e] (-ni) (rendsz. hangsúlyos tárggyal)
<Főleg állandósult szókapcsolatokban.> Eltéveszt (1–4). Célt téveszt: nem éri el a célját; hatást téveszt: nem éri el a kellő v. kívánt hatást; irányt téveszt; pályát téveszt: kedvének, képességének meg nem felelő pályát választ; szem → elől téveszt vmit; utat téveszt. Lajosnak is aztán megnyílik a sátra, | Szembe, Piroskával, Rozgonyi ott várta, | Nehogy az indúlás idejét tévesszék. (Arany János) E kis szabadság az eszményítés érdekében, nem téveszti kellő hatását. (Madách Imre)
