tojó
tojó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <állat>, amely tojik. Tojó galamb, madár; jól, rosszul tojó tyúk. Szóláshasonlat(ok): tipeg, mint a tojó galamb ←. A kemencepadkára rakodott le, ott meg a tojó tyúk kezdett nagyon virtyogni [= vartyogni]. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ja Tojással szaporodó (házi-)állat nősténye. A törzsállomány tojói. Van egy gúnárja és öt tojója. A fogolycsapatból egy tojót lőtt le. Anyjának húsz szép anyányi libái valának. Egy szép gúnárral, s egy pár öregecske tojóval. (Fazekas Mihály)
Szóösszetétel(ek): tojófészer; tojóképesség; tojókosár; tojóláda; tojószerv.
tojóka.
