tömlő
tömlő főnév -t, -je [e]
1. (történettudomány) Bőrből v. más hajlékony vízhatlan anyagból készült, hosszúkás alakú tartály, melyben folyadékot tartottak. A régi magyarok tömlőben hordták magukkal a bort. Parancsolá hún fejedelem: Minden tömlő üres legyen. (Arany János) Valami kétszáz [török katona] …vízzel telt tömlőkkel sorakozik a bástya elé. (Gárdonyi Géza) || a. Ugyanilyen tartály, melyet felfújva vízen való átkelésre használtak. Felfújt tömlőkön keltek át a vízen. Tömlőkön ott a hős Keve | Hadával így átalkele. (Arany János) || b. (néprajz) Egészen fiatal csikónak v. borjúnak egy darabban lenyúzott bőréből készült, hosszúkás alakú tartó, melyben a pásztorok apróbb használati tárgyakat tartottak.
2. (népies, zene) <Dudában> rendsz. kecskebőrből készült fújtató zsák, <orgonában> fújtató szerkezet. Dudás közeleg… Tömlője degeszre fújva. (Arany János)
3. (műszaki nyelv) Rugalmas és hajlékony anyagból (vászonbetétes gumiból, ponyvavászonból stb.) készült vékony, hosszú cső, folyadékok v. gázok vezetésére. A tűzoltók a kocsiról gyorsan lerakták a tömlőket. A kertet tömlővel locsolja.
4. (közlekedés) <Járművek, főleg kerékpárok, autók kerekének peremén> a rugalmasság fokozása végett nagy nyomású levegővel töltött, rendsz. vastag gumikülsővel, abronccsal ellátott, kör alakú gumicső. Kilyukad a tömlő; felfújja, megragasztja a tömlőt.
5. (orvostudomány) Gumiból v. erős vízálló vászonból készült zacskó, tok, amelyet jéggel v. jeges vízzel töltve gyulladásban levő testrészre helyeznek, meleg vízzel töltve pedig vmely testrész melegítésére használnak. → Jeges tömlő; cseréli a tömlőket. Jeges tömlőt a szívére, a fejére borogatást, orvosért, orvosért. (Kosztolányi Dezső)
6. (növénytan) Beporzáskor a bibeszálban fejlődött csőszerű képződmény, melyen keresztül a hím ivarsejt a magházba jut.
7. (növénytan) <A magasabb rendű gombák termőtesteiben> hengeres alakú szaporító szerv, amelyben a spórák keletkeznek (ascus).
8. (bonctan) <Emberi v. állati szervezetben> különféle eredetű és alakú, kóros v. természetes, gyak. folyadékkal v. pépes anyaggal töltött, körülhatárolt üreg, tok, ill. tojásdad v. gömbölyű sejthalmaz; ciszta, tüsző. A tömlő elgennyesedett.
Szóösszetétel(ek): 1. tömlőállat; tömlőcső; tömlőkapcsolás; tömlőkocsi; tömlősajt; tömlőtúró; tömlőtutaj; 2. bortömlő; jégtömlő; légtömlő.
tömlős.
