törik
törik tárgyatlan ige (-ök), (-sz); -tem [e], -t, v. -ött; (-nék), (-nél), -ne [e]; jön v. (ritka, régies) -jék
1. <Tárgy> nyomás, ütés, ütődés következtében két v. több részre esik, válik. Kagylósan, szilánkosan törik; darabokra, szilánkokra törik, törik a jég a lába alatt. Tört a pohár, palack, tányér, táca csörgött. (Csokonai Vitéz Mihály) [Ábel] lecsapta a csibukját a sarokba, úgyhogy ezer darabra tört. (Gárdonyi Géza)
2. Hajlamos arra, hogy törés (II. 1a) keletkezzék benne v. rajta. Törik az ág a gyümölcs súlya alatt. Törik a bőr, ha száraz. Törik a selyem, a vászon a hajtásban. Törik a rosszul kezelt dohánylevél.
3. (ritka) <Testrész> eltörik. Lába, nyaka törik. Hájszen [= hát hiszen] nem törik a csontja. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) [Buda] Olyat riad egyszer, hogy messzire hallik, Mire sok kevély nyak törik avagy hajlik. (Arany János)
4. (ritka) <Tenyér, bőr> feltörik. Hólyagosra tört És izzad a vápám nagyon. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Népének a tenyere… hadd törjék. (Jókai Mór)
5. Hámba, igába, járomba törik: betörik (2). Majd hámba törik ez a csikó is.
6. (csak jelen idejű alakban, határozóval) (fizika) <Fény v. fénysugár> vmely közegen áthatolva irányát vhogyan megváltoztatja, megtörik (12). A vízre bocsátott fénysugár 60 fokos szögben törik.
7. (átvitt értelemben, költői) Megtörik (8). → Derékba törik. Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. (Vörösmarty Mihály) Törjön százegyszer százszortört varázs… (Ady Endre)
Szólás(ok): Ha törik, ha szakad v. ha törik, szakad (is): minden áron, bármi történjék is, minden körülmények között; törik-szakad.
Igekötős igék: betörik; beletörik; benntörik; eltörik; feltörik; félbetörik; kettétörik; kitörik; letörik; megtörik; összetörik; széjjeltörik; széttörik.
törhető.
