üldöző
üldöző melléknév és főnév
I. melléknév (átvitt értelemben is) Olyan, aki, ami üldöz vkit, vmit. A szarvast üldöző vadász; az ellenséget üldöző hadsereg; a bűncselekményeket üldöző hatóság; a keresztényeket üldöző római császárok. A vakmerő gazember még arra is vetemedett, hogy az üldöző hatalommal fizettesse ki a borát. (Jókai Mór) || a. (sport) Üldöző csapatverseny: olyan kerékpárverseny, amelyben a versenyzőknek egy később induló csapata megpróbálja utolérni az előbb indult csapatot.
II. főnév -t, -je [e]
1. Az, aki, ami üldöz vkit, vmit. A haladó személyek, a baloldali erők üldözői; a szarvas, a vad üldözői. Az üldözők már közelednek. Félt az üldözőknek távoli zajától. (Arany János) Ott jőnek, ott jőnek az én üldözőim. (Gyulai Pál)
2. (csak -be határozóraggal) Üldözés. Üldözőbe vesz vkit, vmit: elkezdi üldözni. Ha minket egykor üldözőbe vesz A változó világ s kibujdosunk Dúlt fészkeinkből, vajmi jól esik Szánót találni üldöző helyett. (Vörösmarty Mihály) Megzendül a riadó kürtszó, jeléül annak, hogy a szarvas üldözőbe került. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): üldözőboly.
