ünnepélyes
ünnepélyes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (irodalmi nyelvben) Ünnepi hangulatot keltő, erre emlékeztető. S hova kivánkozol, nemes vitéz? – | Hol ünnepélyes mennydörgés között A messze sujtó villám születik. (Vörösmarty Mihály) Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe | Egy madár csak néha füttyentett be. (Petőfi Sándor)
2. Az ünnepi v. rendkívüli alkalomhoz illő, méltó; komoly. Ünnepélyes gyászszertartás. Ott szedjék össze elszórt csontomat, … Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével … A hősöket egy közös sírnak adják. (Petőfi Sándor) Minden olly ünnepélyes, hallgatag, Mint ahol haldoklót virasztanak. (Tompa Mihály) Belépett a neje szobájába ünnepélyes arccal. (Mikszáth Kálmán) Ünnepélyesen bevezették halott apjához. (Babits Mihály)
3. (kissé választékos) Szertartásos, kimért. Ő mindig nagyon ünnepélyes. Ma kis személye hideg vala, s ünnepélyes. (Eötvös József) Szétnyílik a csoport: ünnepélyesen, szikáran jön a kedves, öreg professzor. (Karinthy Frigyes) [A Holló] morc méltósággal ült nagy ünnepélyesen. (Babits Mihály–Poe-fordítás)
4. (sajtónyelvi, választékos), Ünnepi körülmények között mondott, tett v. végzett; ünnepi körülményekkel kapcsolatos. Ünnepélyes aktus: olyan a., amelyet hagyományosan, szertartásszerű, ünnepi formában szoktak végrehajtani; ünnepélyes aláírás, átadás, díjkiosztás, eskü, fogadtatás, ígéret, kijelentés; ünnepélyes keretek, külsőségek között. Ilyen hely az [a darabban], midőn Berengaria a Szaracent ünnepélyes fogadására emlékezteti. (Vörösmarty Mihály) Ünnepélyesen tiltakozunk az ellen is, hogy a birodalmi tanácsnak Magyarország felett … rendelkezési hatalma lehessen. (Deák Ferenc)
5. (választékos) Magasztos, nem hétköznapi, nem mindennapi. Ünnepélyes érzés, percek. Az esztendőnek a halála Oly ünnepélyes egy halál! (Petőfi Sándor) Ily ünnepélyes órákban szüksége van a léleknek csöndes készülgetésre. (Tolnai Lajos) [A torony] óránként ünnepélyesen és zengzetesen dalolta az idő múlását. (Karinthy Frigyes)
ünnepélyesség.
