ütközés
ütközés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az ütközik igével kifejezett történés, jelenség; az a tény, hogy vki, vmi beleütközik vkibe, vmibe, v. összeütközik, megütközik vmivel. → Ferde ütközés; → központi ütközés; az ásónak kőbe ütközése; a kocsirúdnak a kapuba ütközése; biliárdgolyók ütközése.
2. (régies) Ütközet (1). De bár halasztanók az ütközést, | Csak addig is, mig László visszatér. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben) Szembekerülés, ellentét, összeütközés (2). Érdekek ütközése; törvénybe ütközés.
ütközési.
