ütközet

Teljes szövegű keresés

ütközet [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Általában rövidebb időtartamú fegyveres összecsapás, csata két ellenséges sereg között. Döntő, eldöntetlen, heves, kétes kimenetelű ütközet; marathoni ütközet; az ütközet hevében; ütközetbe bocsátkozik; állja az ütközetet: megállja a helyét, felveszi a harcot; elfogadja az ütközetet; ütközetet vív.  Vezérünk … úgy gazdálkodik a magyar élettel, Hogy amint idáig bizonyítá tettel … Ki nem teszi népét kétes ütközetnek. (Sárosy Gyula) Ütközetet álljunk. Vívja ki hogy tudja. (Kemény Zsigmond) Mit keresnél, gyönge asszony, Véres ütközetben? (Arany János) || a. (katonaság) Két, rendsz. hadtestnél kisebb ellenséges sereg összecsapása, amelynek – a csatával ellentétben – a háború menetére nincs döntő hatása. Légi, páncélos, tengeri ütközet. A több napig tartó csaták számos ütközetből állanak.  Két hónap alatt vagy harminc ütközetben vett részt. (Karinthy Frigyes)
2. (átvitt értelemben, ritka, sajtónyelvi) Vmely cél érdekében indított szervezett küzdelem egyik szakasza. A széncsata ütközetei.
Szóösszetétel(ek): ütközetalakzat; ütközetmenet; ütközetmoraj; ütközetvezetés; ütközetvonat.
ütközeti.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT