viador
viador főnév -t, -ok, -a v. -ja (elavult, irodalmi nyelvben)
1. Olyan személy, aki arénában, cirkuszban harcot vív emberrel, állattal; gladiátor. Úgy állt megrémült társai között, mint egy viador. (Jókai Mór) Ohajt már látni (lábai előtt | Mint Caesár a szinkör viadorát.) (Vajda János)
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Olyan személy, aki teljes erejével, képességeinek latba vetésével küzd vmiért; vmely eszme bajnoka. A fény és szabadság viadora élettelen hever. (Arany János)
