1. Erősen v. tartósan jó hangulatban levő, nagyon jókedvű <személy, csoport>. Víg cimbora, pajtás, társaság; víg özvegy ←. S hogy pénzre tett szert, | Lett Megyeri vig. (Petőfi Sándor) [Fiatal asszonyok éneke.] Hüs derekunk hintázása, karunk-farunk hullámzása, | mint harmatos, magos fűben tíz-húsz kövér, víg gyerek | sivalkodva, meztelenül – ha rakáson hempereg. (József Attila) Mindenfelé katonák, szekerek | … A sokadalom | gyűlt s ment; … víg | fiatalság s öreg bajtársaik | üldögéltek, hevertek mindenütt. (Szabó Lőrinc) || a. Ilyen hangulatból eredő, ilyen hangulatra valló <cselekvés, magatartás>. Víg kacagás, tréfálkozás; víg hangulat; vígan beszélget, dalol, fütyörész, mulatozik; vígan él: anyagi nehézségek, bajok nélkül tartósan vidám hangulatban él. Itt nemrég az öröm víg dala harsogott: S most minden szomorú s kiholt. (Berzsenyi Dániel) Víg beszéd közt a gyors óra ment. (Vörösmarty Mihály) A rigók … vígan fütyölnek az erdőben. (Mikszáth Kálmán) Az én apám ha egyet szólna, Hajh, megremegnének sokan, Vígan annyian nem élnének És boldogan. (Ady Endre) || b. Jókedvre, vidám hangulatra mutató, ill. ilyen hangulatot keltő <dolog>. Elhal a zene, s a víg teremben Téli szél zúg. (Ady Endre) || c. (ritka) Jókedvben, vigasságban v. jólétben telő, ill. töltött <idő, időszak>. Kevés víg napja volt életében. Hajdan vígabb időket élt. Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt. (Kölcsey Ferenc) || d. (irodalmi nyelvben) Mulatozással, dorbézolással v. kicsapongással eltöltött <időszak>. Rank … rettenetesen bűnhődik apjának hadnagykori víg napjaiért. (Ambrus Zoltán) [Az ős Kaján.] S már látom mint kap paripára … S viszik tovább a táltosával Pogány dalok, víg hajnalok. (Ady Endre) || e. Vígan: könnyű szívvel, minden belső küzdelem nélkül. Még ridegebb lett …, és vígan buktatott figyelmeztetés nélkül. (Kosztolányi Dezső) Akad legény, ki ideálljon S ásóját vígan földbeszúrja! (József Attila)
2. Olyan <irodalmi mű(faj)> amelyben humor, ill. komikum van, amely tárgyánál, előadásánál fogva derűt kelt. Víg ballada ←; víg elbeszélés; víg eposz ←.
1. Általában vidámságot, vígságot keltő v. azt tartalmazó dolog (hír, történet). Hej ki mond egy vígat? kiáltanak többen. (Arany János)
2. Vidám hangulatot keltő, friss ütemű magyar nóta; csárdás. Most húzz egy vígat! Énekeljünk, fújjunk valami vígat!