világnyelv
világnyelv főnév
1. <Vmely korban> olyan, rendsz. nagy lélekszámú nyelvközösség által anyanyelvként beszélt kultúrnyelv, melyet szűkebb hazáján kívül a világ jelentős részén ismernek, és a nemzetközi érintkezésben is használnak. Napjainkban az angol, a francia, az orosz, a spanyol világnyelv. Én olyan szép, kifejezésekben gazdag nyelvet … nem ismerek, mint a magyar. Miért is nem világnyelv? (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) A zene … „világnyelv” … a zeneművész az egész világnak szól. (Jókai Mór)
2. (Mesterséges) világnyelv: nem természetes úton fejlődött, hanem mesterségesen szerkesztett nyelv (pl. az eszperantó, a volapük). Az eszperanto nyelv második kongresszusa most nyílt meg … [Tanácskozásain] nem találkozunk azzal a hóbortos, vásári hűhóval, mely a többi világnyelvnek szánt… szózagyvalék nyomában járt. (Kosztolányi Dezső)
