virtuóz
virtuóz főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -a
1. (zene) <Az énekes v. hangszeres zene terén> káprázatos technikájú előadóművész. A kürt virtuóza. Itt van egy híres … virtuóz, – valami lengyel hegedűs. (Tolnai Lajos) Lisztben a zeneszerzőt a virtuóz vére táplálja. (Péterfy Jenő) || a. (zene, rosszalló) Olyan előadóművész, aki fölényes mesteri technikáját a művészi tartalom rovására csillogtatja. Nem művész, csak virtuóz.
2. (sajtónyelvi) Tág. ért. olyan személy, aki vmely művészet, mesterség v. tevékenység technikájában mesteri, művészi, bravúros ügyességű. A verselés, az ecset, a tánc, a véső virtuóza. Nagy virtuóz a labdarúgásban. || a. (átvitt értelemben, ritka, gúnyos) Olyan személy, aki vmely kellemetlen tulajdonságával v. erkölcsi fogyatékosságával feltűnően felülmúl másokat. A csalás, a hazudozás, a nyelvelés, az ugratás virtuóza. Nagy virtuóz volt a zaklatásban. (Mikszáth Kálmán)
II. melléknév -an v. -ul, -abb A virtuóz (1–2) képességeivel bíró, rendelkező <személy, művész>. Virtuóz cimbalmos, hegedűs, művész; virtuóz festő, szobrász. Homloka volt összekarcolva a virtuóz füttyösnek. (Vas Gereben) Egy virtuóz verselő … megmutatná, mire képes a magyar nyelv. (Arany János) || a. (átvitt értelemben is, ritka, olykor rosszalló) Ilyen személyre jellemző, vele kapcsolatos, rá valló. Virtuóz művészet; virtuóz labdakezelés, hazudozás.
virtuózi; virtuózkodik.
