virtuozitás
virtuozitás főnév -t, -a (csak egyes számban), (ritka) virtuózitás (választékos, néha rosszalló)
Az a mód, ahogyan a virtuóz (I, 1–2) művészi, sport- stb. tevékenységét végzi. A hegedűművész, a festő, a költő, a szobrász virtuozitása; a labdarúgó, a teniszező virtuozitása. Virtuozitással játszik hangszerén. Virtuozitásával bámulatba ejtette a közönséget. A zenére gondolt, amely a virtuozitás hatalmával, a kifejezés egyéni erejével szakadt fel ujjai alól. (Kaffka Margit) Ezek hideg szonettek. Mind ügyesség | és szenvtelen, csak virtuózitás. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben is gyak. rosszalló) Tág. ért. rendkívüli képesség, ügyesség vmiben. Nagy virtuozitásra tett szert a halandzsában.
