viszontagság
viszontagság főnév -ot, -a (főként többes számban) (kissé választékos)
Váratlan és kellemetlen eset(ek sora), amely vkit v. vmit vminek során ér; kedvezőtlen fordulat, kellemetlenség, baj, megpróbáltatás. Az élet, a sors viszontagságai; az időjárás viszontagságainak kitett növények. Az utazás viszontagságai megviselték. Sok viszontagságon ment v. esett át. Sok viszontagsággal kellett megküzdenie. A magyar annyi tenger viszontagság közt sem olvadt … össze más nemzetekkel. (Széchenyi István) Azok a viszontagságok, amelyeket ez a házasság követett, akkoriban sok szóbeszédre szolgáltattak alkalmat. (Ambrus Zoltán) A négy testvér … olyan üvegházi növény volt, amely nem bír a szabadban megbirkózni az időjárás viszontagságaival. (Móricz Zsigmond) || a. Változatos élmény(ek), váltakozó szerencséjű kaland(ok sorozata). Egy nyári kirándulás viszontagságai. Ama bús komolyság, mellyel … egy évezred viszontagságai nemzetünk jellemét színezék, kedélyessé tette a magyart. (Kossuth Lajos) Elevenen elő tudta adni minden viszontagságait, hogy szabadult ki a csatából, hogy menekült tovább. (Jókai Mór) [A Bánk bán költője] átélte a pesti magyar színészet minden viszontagságát. (Gyulai Pál)
Szóösszetétel(ek): viszontagságteljes.
