viszontagságos
viszontagságos melléknév -an, -abb
1. (kissé választékos) Nehéz küzdelmekkel teli, kellemetlen eseményekben, viszontagságokban bővelkedő. Viszontagságos út, utazás. Viszontagságos életemnek Egy hű, igaz barátja van. (Petőfi Sándor)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Sok küzdelmen, viszontagságon átment, átjutott <személy, tárgy>. A viszontagságos ember megkapaszkodott a vándorbotban. (Vas Gereben) Végre … bevergődött az udvarra a viszontagságos bárka. (Jókai Mór)
