véka
véka főnév vékát, vékája (népies, régies)
1. Apró szemcséjű, száraz anyagok mérésére való régi űrmérték: 25–30 liter; nagysága vidékenként változott. Vékában számítja a búzát.
2. jelzői használat(ban) Ilyen mennyiségű. Kifizette a véka búza árát. Ez az árpa nincs egy véka. Tárnok úr, egy véka borsót Adjon e tudósnak át. (Gyulai Pál) Adósok vagyunk neki egy véka babbal … (Móra Ferenc)
3. Ekkora mennyiség vmiből. A búzából három véka kell vetőmagnak. || a. Vékával (1) mért szemes, szemcsés anyag. Elüti a vékát; → lecsapja a vékát; tetézve adja vissza (→ visszaad) a csapott vékát.
4. (népies) Ekkora űrtartalmú faedény. Vékaba önti az almát. A termő gyümölcsfák majd hogy egymást érik, Egyről gyümölcsöket [= gyümölcsüket] vékával is mérik. (Csokonai Vitéz Mihály) A sekrestye mellett az öreg Sukán vékával méri a puskaport. (Gárdonyi Géza)
5. (népies) Kétfülű kerek v. hosszúkás (nagyobb) kosár. Forgatta a rostát, s egymásra öntötte ki belőle egy vékába a pattogatott kukoricát. (Jókai Mór)
6. Vékaszámra: vékával (4–5) mért nagy mennyiségben. Vékaszámra hordta el a búzát a hombárból.
Szólás(ok): véka alá rejt vmit: <értékes tulajdonságot, képességet, vélemény> mások elől elrejt, eltitkol.
vékányi.
