vesztes
vesztes [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e] Olyan, aki, ami ellenfelével szemben alul marad, tőle vereséget szenved. A vesztes birkózó, csapat, hadsereg; a versenyistálló vesztes lova; vesztes a háborúban, játékban, perben, versenyben, vitában. A vesztes fél egy üres lapot ad a névaláírásával. (Mikszáth Kálmán) Hát az én költségemet ki téríti meg? – pattant fel a vállalkozó … – Hát a vesztes fél megtérítheti. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Vesztes fél (személy, állat). Félek, hogy ebben a dologban én leszek a vesztes. A kártyában ő lett a vesztes. A futtatásban a mi lovunk lett a vesztes. Nincs a teremtésben vesztes, csak én! (Katona József) Nyilat vetünk …; akire a második esik, az a vesztes. (Jókai Mór)
