veszteség
veszteség [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Anyagi kár, károsodás. Veszteség ér vkit; veszteségben → marad; veszteséget szenved; kiheveri veszteségét. Csak vesztesége volt az üzleten. || a. A bevétel és kiadás közt a bevétel hátrányára mutatkozó különbség. Veszteséggel dolgozik. A mérleg veszteséggel zárult. || b. (ritka) Általában kár v. hátrány. Ha veszteségre | jön a dolog, tied lesz a nagyobb. (Katona József) A jelenben nem talál mást, Mint veszteséget és csalódást. (Gyulai Pál) Évek … | lobognak körűl, s mindegyik mögött | ott … cirpel, ami csak | enyém volt, … | minden elérhetetlen messzeség, | minden kétségbeejtő veszteség. (Szabó Lőrinc)
2. Vmely állomány v. mérték kisebbedése, kül. vmely súly, mennyiség nem kívánatos csökkenése; fogyatkozás, hiány. A búzát őrléskor a porlás miatt veszteség éri. Levágáskor a sertés élősúlyának veszteségével számolni kell. Az állatállományt betegség miatt veszteség érte.
3. <Hadjáratban v. ütközet folyamán> vmelyik hadviselő fél halottainak, sebesültjeinek és fogságba került katonáinak összessége. A mohácsi csatában a magyarok vesztesége mintegy húszezer ember volt. Az ellenség a hadjárat alatt súlyos veszteségeket szenvedett.
4. (kissé választékos) Vkinek halálával bekövetkező hiány, hátrány, kár, ill. az ezzel járó fájdalmas érzés. Halála fájdalmas veszteség számunkra. A költő Zrínyinek halálával az országot nagy veszteség érte. S anyánkat … Oh Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd! | Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom … De megmutatná a nagy veszteség: Ha elszólítná tőlünk őt az ég. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): 1. veszteségkimutatás; veszteséglajstrom; veszteségszámla; 2. időveszteség; pontveszteség; súlyveszteség; szemveszteség; vérveszteség; vízveszteség.
veszteségi.
