vetít
vetít [e] ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (-ni)
1. tárgyas Kül. filmre v. üveglemezre v. egyéb módon fényképre fölvett képet, szöveget vetítőgéppel falon v. vásznon nagyítva megjelenít. Állóképet, díszletet, filmet, hirdetést, jelenetet, mozgóképet, reklámszöveget vetít. || a. (tárgy nélkül) A gyerekek egész délután vetítettek. || b. Fénysávot, fénysugarat vetít: a fénysugárnak, fénysávnak vhová való eljutását, vetődését eszközli. Némán vonultak el a fénysávon, amelyet a katonák viharlámpása a szoba sötétjében elébük vetített. (Kuncz Aladár)
2. tárgyas (hangsúlyos tárggyal v. határozóval) (mértan) Levetít (2). Síkra vetít vmit; kockát vetít. A térképrajzolásban sík felületre vetítik a földgömböt.
3. tárgyas (átvitt értelemben) Vki, vmi elé vetít vmit: <a szóbeli v. írásbeli kifejezés eszközeivel> fokozatosan bemutatja, megjeleníti vki, vmi előtt. A regény meggyőző erővel vetíti elénk a nagy hazafi életét. A regényíró, akár a torzképrajzoló, néhány vonással elénk vetíthetett egy vidéki földbirtokost vagy pesti uriasszonyt. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: kivetít; levetít; rávetít; végigvetít; visszavetít.
vetíthető; vetíttet.
