világos
világos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Sok fényt adó, árasztó, fényt sugárzó; fényes. A Kisgöncöl rúdjának legvilágosabb csillaga a Sarkcsillag. Koronája napsugárból, Oly tündöklő, oly világos! – | Monda a nép: az Szent-László. (Arany János)
2. Vmely fényforrástól jól megvilágított <hely, helyiség>. Világos lakás, szoba, terem. Új lakásba költözködtünk. Gyönyörű lakás … Napos, világos, barátságos, utcai. (Kosztolányi Dezső) || a. Vmely fényforrástól átvilágított <átlátszó v. áttetsző test, anyag>. Világos felhő: a fényt átbocsátó f., nem esőfelhő. Még éjfélkor is világos volt a ház minden ablaka. || b. Olyan <napszak>, amelyben a nap v. a hold világít. Világos éjszaka, nappal, reggel. Világos éj volt. A hold fenn vala. (Petőfi Sándor) Táncból gyüttek haza világos hajnalon. (Móricz Zsigmond)
3. Olyan <szín>, mely a fehér-fekete színsor árnyalataihoz viszonyítva a fehérhez közelebb eső árnyalatok valamelyikének felel meg. A sárga a világos színek közé tartozik. Világos színekkel dolgozik. || a. Árnyalatban a fehérhez közelebb eső, élénk, derült színű. Világos haj, világos ruha; világos törzsű fák; világos kávé, szivar, zsemle; világos sör; <a barna sörhöz képest> gyengébben pörkölt malátával készült s ezért aranysárga színű s. Az akácok még nem hajtottak ki egészen … Feketés törzseik megvonalazták a zöld rét világos alapját. (Justh Zsigmond) Eléje tolt egy … mahagóni dobozt; melyben … kétoldalt nyugodtak a barna és világos szivarok. (Kosztolányi Dezső) || b. (játék) A sötéttel ellentétes színű <sakkfigura>. Ő játszik a világos bábukkal.
4. (átvitt értelemben) Könnyen megérthető, áttekinthető <összefüggés, gondolatmenet, helyzet, kép>. Világos beszéd, magyarázat, stílus. Nem elég világos ez a tétel. Nincs a tényállásról világos képe. Beszélj világosabban! Aki nem lángész …, bizony az ilyen meg fogja nézni, vajon mondata elég szabatos, világos, erőteljes-e. (Arany János) [A meghívókon] világosan olvashatók voltak a nevek is, és az esküvő napja is. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben) Kézzelfogható, nyilvánvaló <tény, tényállás>. → Napnál világosabb. Szóláshasonlat(ok): világos, mint a → nap; világos, mint a → vakablak. Napfénynél világosb jeleit adá … hívségének. (Kölcsey Ferenc) Tehát már világos igazságommal sincsen ahová forduljak? (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben) Az összefüggéseket jól áttekintő, logikus <ész, fej, gondolkodás>. Világos fej, de zápor-beszédű nyelv. (Kölcsey Ferenc) A fergeteg … Lerakja majdan fáradt testemet, a föld porába…. De addig is megtenni nem szűnök, Mit a világos ész s tapasztalás Jónak mutat. (Vörösmarty Mihály)
6. (átvitt értelemben) Olyan <rövid időszak>, amelyben az egyébként megbomlott tudat szabályosan működik. Vannak még világos percei. Világos óráiban mindent megbán. Vannak … világos órái, amikben népével úgy bánik, mint atya. (Jókai Mór)
7. (tájszó) Nyílt, szabad, téres <vidék, tájék>. Világos tájon fekszik a falu.
II. főnév (-t v. -at), (-a)
1. Világosság (1). Nagyon is világos van ebben a szobában. Odakint már világos van. Világos volt már, mikor fölébredtem, szép napsugaras, sárga fényű regg. (Gárdonyi Géza)
2. Az a napszak, amikor már napvilág, nappali világosság van. Gyere haza még világoson v. világossal! Megrágalmazzák a napraforgót, mert világossal a napot keresi, éjjel a hold felé fordul. (Vas Gereben) Be kell érkeznem H-ra még világossal. (Jókai Mór)
3. Világos színű, nem sötét ruha, öltöny. Világosba öltözött. Világosban jár. Mindig világost hord.
4. (bizalmas) Világos sör. Kérek egy korsó világost!
5. (játék) <Sakkban> a sötéttel ellentétes színű mezőny, az ilyen színű bábuk, ill. az ilyen színű bábukkal játszó személy. A világos nyit v. kezd; világoson marad.
Szóösszetétel(ek): világosbarna; világoslila; világospiros; világossárga; világosszőke; világosszürke; világosvörös; világoszöld.
