vissza
vissza határozószó, igekötő, mondatszó és főnév
I. határozószó, középfok: visszább
1. (rendsz. igekötős igével és másik határozóval kapcs.) Vmely korábbi helyre v. hely felé; a kiindulás helyére v. helye felé. Elindul vissza a házba. Elkíséri társát vissza az út kereszteződéséig. Egész a kovács műhelyig mentek és vissza. (Mikszáth Kálmán) Visszajött a drágám [= a feleségem] … Igen, mert Zsani néni nem adott neki szállást … Azt mondta: … Bizony, csak eredj vissza az uracskádhoz … (Móricz Zsigmond) –11 (ritka) <Utána következő igekötős igével kapcs.> Lassan, cammogva, szinte öntudatlanul vissza bement [Dani] a házba. (Móricz Zsigmond) || a. (állítmányként) <A hozzáérthető ige jelentéstartalmát is beleértve.> Vissza a feladónak: <kézbesíthetetlen postai küldeményen alkalmazott felirat>. Fogók közé szorított fejem három oldalról is fotografálják, aztán vissza a görebek, fiolák, mércék közé. (Karinthy Frigyes)
2. A jelenlegivel, a szokásossal ellenkező irányba(n). Duna vize lefele foly, nem vissza. (Arany János)
3. (ritka) <Térben> hátra, hátrább; visszafelé. Néhányan előre léptek, néhányan vissza. || a. Visszább: <némely vissza- igekötős ige igekötője helyett, fokozó értelmű szóként:> <térben> jobban vissza(felé), inkább vissza(felé). Visszább lép egy lépéssel. Csavard egy kicsit visszább. Pisze Matyi csak húzódik vissza [a verekedőktől], visszább, menti a bőrét. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben) Vmely korábbi időszakba, korszakba. Vessünk egy pillantást vissza a múltba, vissza a XIX. századba. Ez a kis család egytől egyig … elszántan, makacsul és életkedvvel nézett a láthatatlan távolba, folyton csak vissza. Még nem is előre, hiszen sorsa annyira reménytelen volt, hogy egyáltalán nem volt semmi lehetőség arra, hogy valaha jobbra forduljon a család sorsa. (Móricz Zsigmond) || a. Visszább: <némely vissza- igekötős ige igekötője helyett, fokozó értelmű szóként:> <időben> inkább vissza(felé), a jelentől a múlt felé, az elmúlt felé. Visszább kell mennünk az időben, egész a múlt század elejéig. (Arany János) Ha valamit nem tudott, akkor … mindig visszább ment egy kérdéssel. (Móricz Zsigmond)
5. (átvitt értelemben, bizalmas) Vissza van: a) hátra (4) van, elmaradt; nagyon vissza van a tanulásban, a fejlődésben; b) hátravan (2); még vissza van a jegyváltás, a névsorolvasás.
6. Viszonzásul; viszont. S milyen öllel most nekem ti mértek [, magyar vitézek], Olyan öllel mérnek vissza nektek. (Czuczor Gergely)
II. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a vissza- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
B. <Önállósítva, vissza- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. megelőző közlés nyomósítására, a szóban forgó igével egyértékű.> [Visszahoztad a pénzt?] – Vissza [= igen, visszahoztam]. Megütött, de visszaütöttem, vissza úgy, hogy megemlegeti. … De’szen jól van! kiheverem Én e bajt, S [szomszéd bácsi] visszakapja még a kölcsönt, Vissza majd. (Petőfi Sándor)
III. mondatszó
1. <Felszólításként:> menj el innen oda, ahonnan jöttél! Megenyhült a lég, vídul a határ, S te újra itt vagy, jó gólyamadár! … | Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak Csalárd napsúgár és siró patak. (Tompa Mihály) [Pázmán] Egyet mordul: „Vissza, kígyó!” (Arany János) „Hátha az anyja, szép huga már most Jönne siratni. – „Vissza! neki; Jaj, ki parancsom, élve, szegi!” (Arany János) || a. Lépj vissza oda, ahol voltál. Félre teveled ifjú, menyecske! még ő tereád nem érdemes. (Bevonja és Papageno utánok akar menni.) Vissza, mondom, vagy reszkess. (Csokonai Vitéz Mihály–Schikaneder-fordítás)
2. <Elbeszélésben, a szereplő gondolatát, elhatározását tolmácsoló felszólításként, biztatásként v. közlésként, kb. a. m.:> <a szereplő gondolata, elhatározása szerint> vissza kell mennie; megy vissza, siet vissza. Egy félszer alatt vagy harminc-negyven béres dangubál, és pálinkát iszogat, botokkal, vasvillákkal vannak fölszerelve … Rossz sejtelem nehezedett rá [Ferire]. El, vissza! (Mikszáth Kálmán) [Marnyák Mihály] Nappal hat órát meg tíz órát tölt kinn, most [éjjel] egy fertály is sok, csak vissza, vissza a büdös kucikba a tetvei és bolhái közé, a büdösbe, a melegbe, mert ha a szoba nem is meleg, de csak van neki valami kis takarója, ami meleget tart a teste körül … (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) <Elbeszélésben, az otthonától távol levő, a mezőn v. idegenben levő szereplő gondolatának érzékeltetésére:> visszaindult. [Dani] Hirtelen elhatározással vállra vetette a kaszát s vissza, lement a szekérútra. Hazafelé indult. (Móricz Zsigmond)
IV. főnév visszát, → visszája (irodalmi nyelvben, elavult)
1. Ez a szó mint visszalépést, visszamenést követelő parancs. A két fegyveres pandúr most is ott állt, megint hangzott a „vissza” s keresztbe vágódott előtte a két puska. (Mikszáth Kálmán)
2. Visszatetsző dolog. Ön bizonyára visszát lát abban a mondásomban, hogy olyan szép leányt sohse láttam. (Gárdonyi Géza)
3. (régies) Viszály (1). Etele öcsémmel visszát nem csinálok. (Arany János)
Szólás(ok): (bizalmas, tréfás) odavagyok meg vissza: <tréfás meglepetés kifejezéseként:> na ne mondd!, csak nem?!; nem tréfálsz?; odavagyok (4, a).
