zúdít
zúdít tárgyas ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. (hangutánzó) Tömegesen, rendsz. pusztító, kártevő szándékkal, gyak. zúgó, harsogó hangot adva vkire, vmire bocsát, vmit; áraszt. Vö: rázúdít (1). Rám. rád, ránk, rátok, rájuk zúdít. Fegyverek tüzét zúdítja az ellenségre. Kőzáport zúdít a seregre. A gyerekek hógolyókat zúdítottak ránk. Az áradó folyó a mezőre zúdítja vizét. Silány árut zúdít piacra. Fordul vissza ellenére, nyílfelleget zúdítva rá. (Jókai Mór) || a. <Folyadékot, rendsz. vizet> hirtelen nagy mennyiségben önt vmire, vkire. Ezt a lavór vizet kén a nyakába zúdítani. (Móricz Zsigmond) || b. <Fegyvert, súlyos tárgyat> nagy erővel, sebesen, zúgó hangot keltve dob vhova. Most, valamint hajcsár botja nehéz fáját, | Zúdítá Etele örves buzogányát. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, kissé választékos, hangfestő) <Bajt, kellemellenséget, gondot, szidalmat, szenvedést, csapást> tömegestül vkire, vkinek a nyakába, vmire áraszt; elhalmoz vkit vmivel. Vö: rázúdít (2). Rám, rád stb. zúdít. Átkokat zúdít vkire; rágalmak özönét zúdítja vkire. A háború rengeteg szenvedést zúdított ránk. Minden bajt, felelősséget az én nyakamba zúdított. Kiontott vére … az egész katolikus világ gyűlöletét Rákóczi fejére zúdítaná. (Kemény Zsigmond) Minden okot, vádat maga ellen zúdít. (Arany János) Neheztelést zúdítok a fejemre szökésemmel. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, kissé választékos) Magára v. vkire zúdít vkit: vkinek fölháborodását, haragját felidézi, kihívja, felingerel vkit maga v. vki ellen. Botrányos viselkedésével magára v. maga ellen zúdította az egész falut.
3. (átvitt értelemben, kissé bizalmas) Vkire zúdít: <sok embert> arra késztet, hogy vmilyen, rendsz. kellemetlen céllal keressenek fel, rohanjanak meg vkit. Vö: rázúdít (3). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk zúdít. Az újságcikk ránk zúdította a kíváncsiskodók seregét.
Igekötős igék: alázúdít; bezúdít; belezúdít; felzúdít; kizúdít; lezúdít; nekizúdít; rázúdít; végigzúdít; visszazúdít.
zúdítás; zúdító; zúdított.
