FEL~
FEL~, jobban: FÖLVĚSZ, (föl-věsz) ösz. áth. 1) Alant, földön heverő tárgyat fölemel. Fölvenni a leesett könyvet. Vedd fel, ha elejtetted. 2) Az elhagyott vagy szolgálat, hivatal nélküli embert magához fogadja. Fölvenni a szegény árvát. Szolgálatba, hivatalba fölvenni valakit. 3) Valamely ruhát felölt. Fölvenni a dolmányt, mentét, palástot, köpenyt. 4) Valamit kölcsön vesz vagy akármily pénzt használatul magához vesz. Ötven ezer forintot vett föl a takarékpénztárból. Minden tőkéjét fölvette. 5) Valamit nehezteléssel fogad. Nem kell minden csekélységet fölvenni. 6) Visszaható névmással egészségi vagy pénzbeli, gazdasági, vagy más állapoti tekintetben emelkedik, gyarapodik. Némely kereskedők fölveszik magukat, mig mások buknak. 7) Valamit példa vagy elv gyanánt elhoz, melyből valamit megfejteni akarunk, de ami még tökéletesen megállapítva nincsen. Vegyük fel, hogy a csillagok mind megannyi világtestek, melyek saját lakókkal bírnak.
