FEL~
FEL~, jobban: FÖLVET, (föl-vet) ösz. áth. 1) Valamit magasra vet, és pedig függőleges irányban, s ez által különbözik a feldob igétől, mely íves vonalban szállít fel valamit. A kövecsekre játszó gyermekek fölvetik a kövecseket. 2) Lőpor vagy más eszköz által levegőbe röpít, felszakaszt. Fölvetni a kősziklákat puskaporral. Fölvetni a bástyákat. 3) Fölemel, fölnyit. Fölvetni a szemeket az égre. 4) Valamely ruhát csak úgy függőleg magára vesz. Fölvetni vállra a dolmányt, mentét, palástot. 5) Mondják az ágyról, midőn az ágyneműket felrakják, fölhelyezik reá, midőn felbontás után ismét öszverakják. Vesd föl az ágyat. 6) Visszaható névmással: valamire felrugaszkodik. Fölveti magát a lóra, kocsira. 7) A kártyát fölvetni, azaz szinénél fogva megmutatni. 8) Felszámít valamit.
