FÉLHANG
FÉLHANG, (fél-hang) ösz. fn. A zenében és énekben azon hang, mely gyakorlatilag két egymás után föl- vagy lefelé következő egész hang között áll; noha elméletileg és mennyiségtani kiszámitás szerént a ‘fél’ nevezet nem illik reá tökéletesen; így például a d egész hang viszonya a c egész hanghoz 9/8; a cisz viszonya (félhanggal fölebb) a c-hez 25/24, a desz viszonya (félhanggal lejebb a d-nél) szintén a c-hez 16/15, tehát a kettő közti különbség 8 1/80, melyet az öszhangtani (harmoniatani) elméletben ‘komma’ névvel neveznek, s mely különbséget az emberi fül nem érezvén, a két félhang a gyakorlatban a hangszereken, pl. a zongorán öszveolvad, vagyis a cisz és desz hangokat egy húr fejezi ki. Így van ez több más félhangokkal is. Az f az e-hez s c a h-hoz már a természetes lépcsőn is csak félhang.
