FELRÓ
FELRÓ, (fel-ró) ösz. áth. Tulajd. éles eszközzel, pl. késsel valamit fölmetsz, különösen, emlékeztetés végett följegyez. Felróni a leszolgált urbéri napok számát. Felróni botra a dézmakeresztek mennyiségét.
„Rója fel a rézfokosom nyelére,
Hány itcze bort ittam én ma hitelbe.”
Hány itcze bort ittam én ma hitelbe.”
Népdal.
Átv. ért. emlékezetbe följegyez, eszébe vesz, megjegyez magának valamit. Ezt felrovom magamnak. V. ö. RÓ.
